Üdvözlünk a Visáért Alapítvány honlapján!

BEMUTATKOZÁS

Az alapító Zsuráfszky Zoltánt Visában szerzett élményei és tapasztalatai sarkallták arra, hogy létrehozzon egy alapítványt, mely különös figyelmet és gondot fordít Visa népi kultúrájának továbbéltetésére. Az operatív munkát tanítványára, Szappanos Tamásra bízta, aki a '90-es évek közepétől rendszeresen jelen van Visa életében, a falu közösségéhez régi baráti kapcsolat fűzi.

TEVÉKENYSÉGÜNK

Alapítványunk célkitüzése Visa népi kultúrájának továbbéltetése, gondozása és megőrzése. Ennek egyik főpillére a falu tánchagyományainak átadása és tanítása az ott élő gyermekeknek és az ifjúságnak alapfokú művészetoktatás keretein belül 12 évfolyamon. Ennek részét képezi a tehetségkutatás és a szakirányú továbbtanulás elősegítése. Munkánk fontos részét képezi még a visai tánchagyományok, zenei anyagok és tárgyi kultúra gyűjtése és archiválása, illetve szakmai versenyek, találkozók, művészeti táborok és fesztiválok szervezése és megrendezése.

ALAPÍTÓ: ZSURÁFSZKY ZOLTÁN

Kossuth díjas, Érdemes Művész, Magyar Lovagrend érdemkeresztjének kitüntetettje, A Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője és igazgatója, koreográfus.

KURÁTOR: SZAPPANOS TAMÁS

"Évtizedek óta tanulmányozom a visai táncokat, nótákat, szokásokat, a régi világot jellemző hagyományos paraszti életet, kultúrát. A falu lakóival, köztük a „nagy öregekkel” is régi barátságot ápolok. A több, mint 25 éves kapcsolatunknak köszönhető, hogy elfogadtak, befogadtak és úgy érzem, bíznak bennem. Bíznak abban is, hogy a vázolt elképzelések megvalósulnak. Örvendenének, ha a visai fiatalok továbbvinnék szüleik és nagyszüleik szellemi tudását és hagyatékát. Visa messze földön híres jó táncosairól, ám ez a generáció manapság már csak igen ritkán táncol, nem beszélve arról, hogy a régi idők hagyományos táncalkalmai is kikoptak a mindennapi falusi életből. Nincs már a vasárnaponként szokásos tánc, nincs hagyományos lakodalom, nincs juhmérés, nincs fonó és nincsenek bálok sem. A felsorolt alkalmak megszűnésének következményeként nem jön Visába muzsikálni a Magyarpalatkai banda, nem táncolnak az emberek, s a „nagy táncos generáció” kivételes tudását hamarosan elviszi magával a sírba. Ha ők kihalnak, akkor véget ér egy pótolhatatlan és gazdag korszak, megszakad egy folyamat."